Életűnk során mindig futottunk valamitől, mert mindig féltűnk hogy mi lesz.
Féltűnk az ismeretlen megismerni, féltűnk az ismertet elfeledni.
AZ életűnk, csupa rohanás az eggyik szívből a másikba, ki-be.
Mitha valamii kergetne minket, mert igazából, mindig kellett valamitől, vagy valakitől menekűltűnkMenekűltűnk az igazságtól, és a nem től is.Menekűltűnk szerelemtől, mert tudtuk mi lesz velűnk.Hittűk hogy majd nem kell futni, de így alaukult.Hittük hogy majd őrőkké tart minden, de aztán mégse.Hittűk hogy szeret mindenki, de eggyáltalán nem.Hittünk a szerelembe, pedig jól átvert minket.Szenvedtűnk máramár ismeretlen emberektől,Szenvedtűnk a hibáink miatt Feledtűnkembereket,pedig nem akartunk.Elfutottunk az igazságtól pedig minem is akartuk hogy kiderűljőn.Hazudtunk magunknak, szépetjót.,most meg sírunk éjjel nappal mert elhittűk hogy mindenszép és jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése