Mindennap küszkődtem. Mindennap szenvedtem, sírtam és álmokat sződtem.
De mind hiába volt.
Én észre sem vettem és te már nem voltál velem.
Én hagytalak menni, hissz már nem tehettem semmit.
Nem tehetek most sem semmit, mert te már választttál, de nem engem.
Hagylak végre, hisz így rosszabb lenne.
Hagyom végre hogy boldog légy, mert már tőled nem kell semmi.
Hagyom végre hogy tovább lépj, hisz ha menni akarsz nem tart vissza senki.
Régen még mertemálmodozni,még hittem A Mesékben, de te elhitetted velem hogy nincsenek.
Most már hiába sírok, VAGY KAPAROM A FALAT nem tudok máár mit csinálni.
Mit tegyekméég?
Az ég világon már mindent megtettem.
Mit kéne tennem hogy újra velem légy?
Mert én futnák érted, de már nincs hová.
Én bármeddig is elmennék,de te már elmentél.
Szomorú hogy így lett vége.!
Szomorú hogy már ezéért nem lehet mit tenni.
SZOMORÚ , hogy már csak az emlékek maradhatnak szívemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése