Lehetnek elcsúszott napjaink,mikor nem tudjuk mik miért tőrténnek velűnk.

Sokszor voltak napok mikor haragudtam az egész világra és nem számított senkise csak magam. Voltaképpen úgyéreztem megfolytok mindekit egy kanál vízbe aki csak az utamba kerűl,legyen az bárki vagy bármi. Sokszor voltam mély ponton de akkor azokba a napokba valahogy senki ne szóljon hozzám, mert akkor kész bérgyíilkos vagyok.
NEMTUDOM DE AKKOR BELEKŐTŐK AKARATLANUL MINDENKIBE AKI ROSSZAT SZÓL VAGY épenséggel megmontszanik. SZÓVAL ILYEN MIKOR IDEGBETEGNEK ÉRZEM MAGAMAT,AKKOR ÉNIS TUDOK EGY PICIT PICIT NAGYON szemét lenni. dehát szentem mindenki volt már mély ponton,ez nem csak velem fordúlt már elő.
Néha űvőltenék kínomba a sok fájdalomtól. Néha kaparnám a falat, és tőrnék zuznák mérgembe,mert énis ez vagyok.