Még mikor hittem ogy lesz még remény,akkor még mertem állmodozni,akkor még hittem hogy a mese valóra válik,de mégsem a mese nem vállt valóra, most már egy betejesűletlen rémálom lobog a szemem előtt.
Hittem hogy van remény,mert elhittem szavaidat,elhittem hogy tűndérmese teljesűl majd be. Mikor este kereslek álmos szemmel, és nem találnak sehol akkor elveszettnek éreztem magamat.
Most már csak az emlékek maradtak űres szívembe,mit nem tőltőttél be.
Tudom most másal vagy boldog,de mért nem hiszed el nekem hogy szerettelek??
Demostmáármindeggy azt próbálom elmondani nekedd hogy mennyire szerettelek!:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése