Egy nap máár annyit sírok hogy nem találok kőnnyet a szememben..Végig gondolom az életem, és hogy mi lesz velem holnap, de semmijó.Semmi jó nem sűl ki belőle haezen ráágodok.Valahogy nem vagyok tisztába az érzéseimmel, valahogy nem tudom felfognii hogy miis az amit én érzek. Talán csak azt hiszem szerelem, de nincs olyan ha mert ha én érzem és ő nem akkormivan?AKkoor ez nem az..! Akkor nincs semmi, csak én hiszem azt hogy van, pedig nincs.Evvel káábítom magam nap mint nao, hogy van remény, de énis tudom jól hogy nincs, de mééégiis elhitetem magammal.. Kurváára bolond vagyok hogy ezt teszem sajáát magammal, de én vagyok a hűűlye, mert méég máást is okolok érte, amiért én így érzek.Én vagyok cssakk a hűlye, hogy ennyire belebetegettem máár az érzéseimbe.Sokszooor tőprengtem már azon hogy most mivan, de ugyanott vagyok ahonnan elindultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése